Amikor megszületünk, még nem tudjuk, mi az a pénz.
Érezzük, ha biztonságban vagyunk.
Kapunk, kérés nélkül.
Nem kell bizonyítanunk, elég jónak lennünk, vagy „megérdemelnünk” – csak létezünk.
De valahol az út során megtanuljuk, hogy az értékünket mérik.
És gyakran a leglátványosabb mérőeszköz a pénz.
„Aki ügyes, okos, annak van pénze. Aki kevés, annak nincs.”
„Aki ügyeskedő, dörzsölt, annak van pénze. Aki nem, annak nincs.”
„Aki szerencsés helyre született, aki tisztességtelenül tud helyezkedni, annak van pénze. Aki nem, annak nincs.”
Ismerősek-e ezek a mondatok?
És innentől a pénz már nem csereeszköz.
Hanem státusz. Önbizalom. Igazolás. Félelemcsillapító.
Ez a torzulás különösen erősen hat azokra, akik érzékenyebbek, máshogyan gondolkodnak, vagy nem lineárisan építik az életüket – mint például sok ADHD-s, neurodivergens vagy alkotó, kreatív típusú ember.
Ők, mi gyakran nem követjük a hagyományos „lépcsőfokokat”.
Nincs karrierív. Nincs kiszámítható fizetés. Nincs biztos pozíció. Mert válogatunk. Mert más utat keresünk. Mert mindent picit máshogy csinálunk, mint ahogy „illene”.
„Illene”. Az egész életünket ez az „illene” lengi be ADHD-sként.
És így a pénz nemcsak eszköz, hanem folyamatos önvizsgálat, kételyek, kérdések tárgya lesz:
Elég vagyok? Jól csinálom? Jogom van hozzá?”
De mi lenne, ha visszatérnénk a pénz eredeti funkciójához?
A pénz mozgás. Energia.
Nem jó, nem rossz.
Nem dicséret, nem büntetés.
Csak egy nyelv, amit érdemes újra megtanulni – a saját szótárunk szerint.
Nem mindenki pénzt kap vissza elsőre azért, amit ad.
Van, aki figyelmet.
Van, aki szeretetet.
Van, aki elismerést, kapcsolatokat, inspirációt.
De ezek is energiák.
És ha elkezded értékelni őket, lassan pénz formájában is megérkeznek.
Nem azért, mert megdolgoztál érte.
Hanem mert összehangolódtál vele.
A pénz sosem a végcél volt.
Csak közvetítő. Egy válasz. Egy lehetőség.
És talán most jött el az idő, hogy újra eszközzé váljon – ne bíróvá.
Szeretnél elindulni ezen az úton befelé?
ADHD-val is bőségben – Önismeretei és energetikai munkafüzet
