Mi volt a legutóbbi pillanat, amikor jó érzés volt pénzt kiadni?

Van egy kérdés, amit ritkán teszünk fel magunknak:

Mi volt a legutóbbi pillanat, amikor jó érzés volt pénzt kiadni?

Nem az, amikor „muszáj volt”.
Nem az, amikor „megérte”.
Hanem amikor tényleg öröm volt.
Könnyedség. Mosoly. Valami belső „igen.”

Talán egy csokor virág volt valakinek.
Talán egy könyv, amit ajándékba vettél.
Vagy egy kávé, amit nem kellett, csak vágytál rá – és megadtad magadnak.

(Apropó: magadnak mikor vettél valamit csak úgy? Csak élvezetből, mert megérdemled?)

Ezek a pillanatok: a bőség jelei.
Nem feltétlenül a pénzről vagy annak a  mennyiségéről szólnak –
hanem arról, hogyan érezzük magunkat akkor, amikor adunk.

Sokunknál – különösen ADHD-val élőknél – a pénz egy állandó idegrendszeri feszültség forrása.

Mert:

• nem vagyunk jók a rendszerekben, következetességben, rendszerességben,

• elfelejtjük nyomon követni,

• impulzívan költünk, majd bűntudatunk van,

• vagy épp annyira félünk elrontani, hogy inkább meg se mozdulunk

• Az ADHD-adót pedig ne is említsem, igaz? 

És eközben a pénz folyamatos nyomásként van jelen.
Mint valami folyamatos vizsga: „jól használod? Megérdemled? Elég felnőtt vagy már hozzá?”

Pedig a pénz nem bíró.
És nem is feszítő kötél, amit örökké tartanunk kell.
A pénz lehet egy eszköz – és néha egy örömforrás is.

ADHD-val élve a pénzhez való viszony gyakran szorosan összefonódik önértékeléssel, szégyennel, vagy felnőttségi megméretttetésekkel.

Ezért különösen fontos, hogy észrevegyük:

amikor jó érzés pénzt kiadni, az egy ritka, értékes üzenet.

Egy belső megerősítés, hogy:
– nem vagyunk túlhasználva,
– nem csak túlélni próbálunk,
– hanem éppen élünk. Kapcsolódunk. Adunk.

És ez a pillanat, bármilyen kicsi is, tanít.

Mert a bőség nem mindig az, hogy „sok van”.
Hanem hogy van mozgás. Van engedés.
Van áramlás.

És néha ez az áramlás egy 900 Ft-os kávé formájában érkezik, amit nem spóroltunk meg, hanem megadtunk magunknak.

🌱 Ezért javaslom ma ezt a kérdést:

Mikor érezted utoljára, hogy jó érzés volt pénzt kiadni?

Lehet, hogy régen volt. Lehet, hogy tegnap.
De ne menj el mellette. Ne vedd természetesnek.

Ez a pillanat kapu.
Ahonnan újra lehet írni a pénzhez való viszonyodat – nem elméből, hanem élményből.

💬 És ha jön a kétely:

„De hát én impulzívan vásárolok. Nem tudok rendszerben lenni. Hol van ebben a bőség?”

A válasz: ott, ahol van tudatosság.
Mert az ADHD nem zárja ki a mélységet.
Sőt: a mély megélés gyakran intuitíve jelen van bennünk – csak túl gyorsan továbbpörgünk rajta.

Ezért segít most ez a kérdés visszahozni a fókuszt.

Ne azt keresd, hogy mikor voltál jó felnőtt pénzügyileg.
Azt keresd, mikor voltál szabad.
Mikor engedtél.
Mikor kapcsolódtál.
És amikor megtalálod ezt a pillanatot,
tudd, hogy ott már elindult a bőség.