„Majd holnap biztos több energiám lesz” – ismerős?

Valamiért mindig azt hisszük, hogy a jövőbeli, holnapi énünk majd sokkal energikusabb, fegyelmezettebb és motiváltabb lesz, mint a mai.

Ha ma nincs kedvünk egy feladathoz, természetesnek tűnik azt mondani: „Majd holnap megcsinálom!”

A gond csak az, hogy amikor eljön a holnap, a jövőbeli énünk pontosan ugyanolyan fáradt, kimerült és kedvetlen, mint a tegnapi énünk volt.

Az eredmény? Halogatás, stressz és a végső pillanatban végzett kapkodás.

De vajon miért működünk így?

Miért bízunk meg annyira a jövőbeli énünkben, és mit tehetünk, hogy kijátsszuk ezt a gondolkodásbeli csapdát? Nézzük meg!

Ki az a „jövőbeli én”, és miért csapjuk be folyton?

A „jövőbeli én” az az elképzelt verziónk, aki holnap, jövő héten vagy jövő hónapban él.

Amikor döntéseket hozunk, a jelenlegi énünk hajlamos a kellemetlenségeket és nehéz feladatokat átrakni erre a jövőbeli énre.

Ez részben azért van, mert az ADHD-s agyunk kétféle időt lát: MOST és NEMMOST

  1. A jelenlegi én (MOST) – aki éppen most itt van, fáradt, túlterhelt, nincs kedve dolgozni, nem akar szembesülni azzal a nemszeretem feladattal, amit éppen meg kéne csinálnia.
  2. A jövőbeli én (NEMMOST) – aki valamiért mindig kipihentebb, motiváltabb és produktívabb lesz.

Azaz a MOST kellemetlenségét (nemszeretem feladat) áttetted egy olyan idősíkba, amit nem akarsz látni, amit nem látsz.

Ez a különbség kognitív torzításon alapul: a jövőbeli énedet egy kicsit más személyként látod, mint a jelenlegi énedet.

Ezért könnyebb számára feladatokat kiosztani, mert úgy tűnik, mintha nem is magadra terhelnéd azokat.

Gyakran azt hisszük:
„Holnap több időm lesz” → pedig a holnap is 24 órából áll, akárcsak a mai nap.
„Holnap biztos jobban érzem majd magam” → lehet. És ha nem? Akkor visszakerülsz a halogatás és a szorongás spiráljába.
„Holnap biztos motiváltabb leszek” → biztos. vagynem. Mitől lennél motiváltabb, ha mindent ugyanúgy csinálsz, mint most?

Tudod: ha nem változik semmi, nem változik semmi.

(Spoiler: a motivációdat pont az fogja táplálni, ha leszámolsz a halogatott feladatokkal. Ez sikerélményt ad, az pedig motivál arra, hogy kevesebb dolgot halogass.)

Hogyan kapcsolódik mindez a halogatáshoz?

A halogatás egyik legnagyobb mozgatórugója az, hogy a jelenlegi éned el akarja kerülni a kellemetlenségeket, és ehelyett a jövőbeli énedre bízza őket. Ez rövid távon megkönnyebbülést okoz – hiszen nem kell most megcsinálnod a feladatot –, de hosszú távon nagyobb stresszt eredményez.

Amikor ezt túl sokszor eljátszod, a következő dolgok történnek:
Egyre több feladat torlódik fel.
A határidők közeledtével nő a szorongásod.
Az utolsó pillanatban hatalmas stressz alatt próbálsz mindent bepótolni.
Önbizalomcsökkenés – hiszen újra és újra bebizonyítod magadnak, hogy nem tudsz időben dolgozni.

De van egy jó hír: lehet trükközni a saját agyaddal, és visszavenni az irányítást!

Mit tegyél akkor? 

1. Gondolkodj úgy a jövőbeli énedről, mint egy barátodról!

Ha tényleg szeretnéd, hogy a jövőbeli éned boldog és sikeres legyen, akkor ne pakolj rá minden nehéz feladatot.

Kérdezd meg magadtól:
🔹 Ha a legjobb barátomnak kellene ezt megcsinálnia holnap, akkor is ilyen feladatot adnék neki?
🔹 Mit tehetnék MOST, hogy a jövőbeli énemnek könnyebb legyen?

2. „Minimál verzió” – kezdj el egy apró lépéssel!

Ha úgy érzed, hogy nincs kedved nekikezdeni egy feladatnak, mondj magadnak valami ilyesmit:

👉 „Nem kell az egészet megcsinálnom, csak 5 percig foglalkozom vele.”

Ez az ún. „starting rule” (kezdési szabály): ha egyszer elkezded, nagyobb eséllyel folytatod is. Evés közben jön meg az étvágy. Nem kell elhinned neked. Csak próbáld ki.

3. Könnyítsd meg a feladat elvégzését!

Tervezz és készülj elő:

✔️ Készítsd ki a feladat elvégzéséhez szükséges minden eszközt (sportoláshoz ruhák, munkához szükséges jegyzetek, eszközök)
✔️ Döntsd el, hogy pontosan mikor és hol fogod csinálni.
✔️ Írd le egy papírra: „Csak ezt az első lépést kell megcsinálnom”

Minél konkrétabb vagy, annál nagyobb eséllyel teljesíti a jövőbeli éned a feladatot.

4. Használj mesterséges határidőket!

Mivel az agyunk szeret halogatni, a mesterséges határidők sokat segíthetnek.

🔹 Tűzz ki egy saját határidőt, ami 1-2 nappal korábban van, mint a tényleges határidő!
🔹 Használj elszámoltathatóságot – mondd el valakinek, hogy mikor fejezed be! (Így nem csak saját magad számára lesz ciki – ha ez nem lenne elég motiváló – hanem más előtt is.

Ha tudod, hogy valaki számon kéri rajtad, az motivációt adhat.

Konklúzió: Tanulj meg együttműködni a saját agyaddal!

A jövőbeli énünk nem egy szuperhős, hanem ugyanaz az ember, aki most vagyunk – csak másnap vagy jövő héten.

Ha mindig arra számítunk, hogy a jövőben majd jobbak, ügyesebbek és motiváltabbak leszünk, akkor újra és újra ugyanabba a csapdába esünk.

Különösen akkor, ha MOST, MA nem teszünk valamit azért, hogy a jövőbeli énünk ügyesebb, okosabb, fókuszáltabb legyen.

👉 Ne dolgozz a saját agyad ellen – inkább tanuld meg, hogyan csaphatod be pozitív módon!

Tetszett ez a cikk? Oszd meg másokkal is, akik küzdenek a halogatással! 😊

Több ilyet szeretnél olvasni?

 Csatlakozz Magyarország első online ADHD tudásplatformjához és közösségéhez!

  • Havi élő workshopok: a kiemelt havi fókusztémát masterclass előadás és élő beszélgetés formájában dolgozzuk fel.
  • Havi kihívások – segédletekkel, hanganyagokkal
  • Közösség – folyamatos motiváció
  • Tudástár: exkluzív tartalmak (írott, audió és videós)
  • Eszköztár: segédanyagok, letölthetők, ebook-ok